Dromedar On augusztus - 2 - 2012

Tesztelésnél fontos, hogy az embernek legyen összehasonlítási alapja, lehetőleg azonos gyártó eggyel kisebb/nagyobb teljesítményű telefonja, vagy rivális gyártó hasonló képességű készüléke. Jelen esetben előbbiről van szó, a HTC One X után az S is hozzám került. A One sorozat a barcelonai MWC-n mutatkozott be hivatalosan, jelen teszt alanya a középső testvér. De tényleg ő volna a középső?

A készülék az ilyenkor szokásos jelöletlen, fehér dobozban érkezett, ennek előnye, hogy nem kapok a sok papírból (nincs mit elhagyni), hátránya pedig, hogy nem tudok a doboz szépségéről, praktikusságáról, vagy akármijéről írni. A dobozban a töltőfejen és USB kábelen kívül egy fülhallgató található, ami számomra meglepetést okozott. Ugyan a hangszóró rész átmérője picit nagyobb a kelleténél, így folyton olyan érzésem volt, mintha ki akarna esni, de a hangzásra nem panaszkodhatok, nagy örömömre nem agybadugós, ráadásul a kábel is lapos kialakítású, így nem gubancolódik. A gyári fülhallgatók mezőnyében elég jó helyet foglal el, feltéve, hogy nem számítjuk a Beats füleseket.

A telefonra a HTC-től megszokott formaterv jellemző, továbbra sem bonyolítják túl, de még mindig kellemes látvány. A One X-hez hasonlóan itt is unibody, azaz egy elemből “kifaragott” házat kapunk, ettől csupán a telefon hátlapján a felső és az alsó rész tér el, ide kerültek a mindenféle antennák. Ami feltűnő nagyon, hogy a telefon mindössze 7,8 mm vékony, ami az egyik legvékonyabbá teszi, ráadásul nagyon könnyű, több embernek is ez utóbbi volt az első reakciója, amikor kézbe vette.

A telefon előlapját a 4,3″-os, Super AMOLED kijelző uralja a maga 540*960 pixeles felbontásával, amivel ugyan nem az élmezőny tagja, de így is gyönyörű képet nyújt, szépek nagyon a színek, a betekintési szög óriási, megvan az a bizonyos 178 fok, ráadásul napfényben is jól látható. A kijelzőt Gorilla Glass védi, így nem csak gyönyörű, de ellenálló is a felület. A kijelző felett a HTC felirat, ettől jobbra a fény- és közelségérzékelő, még feljebb pedig a hangszóró található. Az unibody kialakításból adódóan a hangszóró lyukacskáit a testbe fúrva kapjuk. A hangszóró bal alsó sarkába el van rejtve egy apró értesítési LED, a hangszórótól jobbra pedig az előlapi VGA kamera található. A kijelző alatt a vissza, home és legutóbb használt alkalmazások gombok találhatóak, mindhárom érintésérzékeny.

A telefon baloldalán csupán a microUSB csatlakozót találjuk (ami MHL képes, így HDMI kimenetként is használható), a tetején a jack aljzat és a power gomb foglal helyet, míg jobboldalt csupán  hangerőszabályzó gombok vannak.

A hátlapon legalul található a hangszóró, aminek az elhelyezése meglehetősen ügyetlen, mert bárhogy fogjuk a telefont biztosan eltakarjuk, viszont a hangereje és minősége megfelelő, ha nem is kiemelkedő. A hangszóró felett egy beatsaudio felirat szerepel, a felső harmadban kapott szerepet a márkajelzés, illetve a kamera és a LED villanó. A kamerát egy piros szegély veszi körül, ami megtöri a hátlap monotonságát, de meg is osztja az embereket, többeknek nem tetszett. A hátlap ezen része levehető, alatta a microSIM kártya foglalatát találjuk, semmi mást (a hátlap alatt piros minden, ide már illeszkedik a kamera szegélye). A felsoroltakból, ahogy az bizonyára feltűnt a kedves olvasónak, hiányzik a memóriakártya foglalat, a készülék beépített, nem bővíthető tárhellyel érkezik, ebből 10-12 GB érhető el a felhasználók számára.

További érdekesség, hogy a telefon fekete változatát speciális eljárással készítették, a fém házat nagy feszültségnek tették ki, majd kémiai reakciók következtében nyerte el a színét. Több helyen is olvastam, hogy az eljárás miatt könnyedén kopik a készülék. A nálam járt készüléken is fellelhető volt néhány kisebb “festék” nélküli folt, de ha azt vesszük, hogy a telefon kb 3 hónapja elérhető és járja a tesztelőket, így több ember többféle szokása szerint is volt használva, akkor nem beszélhetünk semmiféle extrém kopásról. Zsebben biztos, hogy nem fog kikopni sehol, ha vigyázunk rá (és azért nem olcsó játékszer, szóval vigyázunk) akkor nem lehet baj.

A telefont bekapcsolva az Android 4.0.3-as verziójára épülő Sense 4.0 fogad, de mint arra nemrég fény derült a HTC tervezi a 4.1 frissítést! Ahogy azt már megszokhattuk a felület gyönyörű, szinte minden részlete át van rajzolva a gyári felületnek, az alkalmazások túlnyomó többségéhez némi extra funkciót is társít a HTC, így végül a gyárilag amúgy se csúnya Ice Cream Sandwich szinte ragyog. Nem véletlenül ez a nagy többség szerint jelenleg a legjobb, legszebb kezelőfelület. A felület egyik legszebb része talán maga a lockscreen. Szokás szerint a karika elhúzásával oldható fel, 4 különféle alkalmazásnak tehetünk ki parancsikont, a zene is vezérelhető innen, ráadásul az értesítési sáv is lehúzható lezárt kijelző mellett, így közvetlenül navigálhatunk az értesítést küldő alkalmazáshoz. Említést érdemel továbbá a telefonkönyv, ahol rengeteg beállítási lehetőségünk van, és a továbbá is gyönyörű időjárás widget, csak HTC-nél látható ilyen szép animáció, szinte a védjegyükké vált.

Extra alkalmazások terén elég szépen el vagyunk látva, rövid számolás után 12(!) darabot találtam. Ilyen többek között a zenei részleget erősítők közül a 7digital zenebolt, a SoundHound zenefelismerő program és a TuneIn online rádiós alkalmazás. Az irodai alkalmazásokat a teljes verziós Polaris Office mellett egy PDF megjelenítő, egy hangrögzítő, egy feladatok és egy feljegyzések alkalmazás képviseli. Közösségi téren a Friend Stream segít, ami különböző közösségi oldalakról fésüli össze az ismerőseink státuszfrissítéseit. A tárhely fizikai bővíthetőségének hiányát a Dropbox-szal kívánja csillapítani a tajvani gyártó, ha félünk a sötétben, vagy csak az óriási vihar miatt elment az áram akkor a zseblámpa válhat hasznunkra, a MyBackup Proval pedig az alkalmazásunkat és az adatainkat menthetjük le. Ha valakinek ez nem lenne elég, akkor a Play Store mellett a HTC Hub-on keresztül is beszerezhetünk további alkalmazásokat, vagy akár további kiegészítőket a telefon további testreszabásához.

Mind ennek a mozgatórugója egy elég komoly hardver. A Qualcomm egyik legújabb processzora 2 maggal és 1,5GHz-vel támad, 1GB RAM-mal és Adreno 225-ös GPU-val. Ez így a többség számára csak egy adathalmaz, amit megpróbálok segíteni megérteni. A One X-ben egy 4 magos Tegra 3-as processzor szaladgál úgyszintén 1,5 GHz-en és 1 GB RAM-mal, GeForce GPU-val. Már a bejelentéskor is terjengtek a pletykák, miszerint a Spandragon S4, ha nem is minden tekintetben erősebb, de szinte mindenhol hozza minimum a Tegra 3 négy magos tudását. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a gyakorlatban is megmutatkozni látszik. Mindenféle Benchmark teszt lefuttatása nélkül a sima felhasználói élményre alapozva igaznak bizonyult az állítás, a One S sokkal kevesebbszer akadt meg a kezemben, szinte egyszer sem, annak ellenére, hogy a telefon minden bekapcsoláskor figyelmeztet, hogy ez a verzió nem a nagyközönségnek van szánva.

A multimédiás képességekre áttérve a One X adataihoz hasonlót találunk. A kamera 8 megapixeles, 1080p felbontásban vehetünk fel, legfeljebb 30 kocka per másodperces sebességgel. A nagy tesóhoz hasonlóan itt is rengeteg beállítási lehetőségünk van (időzítő, kamera/videófelbontás, ISO, fehéregyensúly, arcfelismerés, mosolyrögzítés, stb.) és itt is egy felületről indítható el a videó rögzítése és a fényképezés is, nem kell külön átváltani. Videózás közben csinálhatunk képeket, ez egy hasznos funkciónak bizonyult például Forma 1-en a pilóták parádéjánál. Zenelejátszás terén is felnőtt az X-hez az S, hasonlóan jó minőséget produkál fülhallgatón keresztül és a hangszóróra sem lehet különösebb panasz, de természetesen sokkal jobban járunk, ha kihangosításhoz hangfalakat használunk.

Vezeték nélküli technológiák terén is el vagyunk kényeztetve. Mobilhálózaton maximum 21Mbit-tel tölthetünk le és 5,76-tal fel, természetesen van WiFi (b/g/n), Bluetooth (4.0), DLNA, WiFi Direct, hotspot funkció, csupán az NFC hiányzik, de az manapság úgysem annyira elterjedt. Amit én kifogásolni tudok, az meglepő módon a GPS. Navigációnál gyorsan megtalálja a pozíciót, a Maps sem problémázik, viszont az Instagram és Fourquare használata közben többször előfordult, hogy nem találta meg a pozíciót, nagyon sokáig kereste (“Still waiting for location”), de aki ezeknek nem megszállottja annak semmi problémája nem lesz vele.

Az akkumulátor 1650 mAh-s. Hajnali negyed 4-től egészen este negyed 7-ig bírta, ez 13 óra használatot jelent szinte folyamatos mobilnet kapcsolattal. Erőltetett menetben természetesen lemeríthető sokkal hamarabb is és sajnos visszafogottabb használat mellett is fel kell tennünk esténként töltőre.

Összességében a fentebb említett kérdésre a válasz részemről, hogy ugyan a One X tud pár extrát, amit az S nem, ráadásul a kijelzője is nagyobb, de mindezek ellenére én az S-t érzem a jobb telefonnak, a kisebb méret még előny is lehet sokak számára. A két telefon között kártyafüggetlenül nagyjából 20-25.000Ft van, s bizony, ha döntenem kéne melyiket ajánlom nyugodtabb szívvel akkor az S lenne az.

A poszt címében szereplő angol szöveg egy kis szójáték a HTC részéről, a telefont kijelzőjét védő fóliáról való az idézet, “Én vagyok a One akire vártál”. És tényleg!

Tesztképek: 

 

Teszt videó:

1 hozzászólás eddig.

  1. […] simább lesz a telefon futása, mint eddig, ami tesztjeink szerint a One X esetében indokolt, de a One S már eddig is kellően gyorsan […]

Szólj hozzá!